2009.07.29. 21:46
professzorok & bácsik
P.-vel a sebésszel , szobájában konzultálok anyám állapotáról.
Beviharzik a csapat, a reggeli klinikai megbeszélésről kávét inni és fecserészni. Ez a klinika legtávolabbi pontja, zsákutca:).Ide nem érnek el a betegek, a kívülállók. Intimitást és belső tudálékosságot kölcsönöz a régi faragott, stíl bútorokkal berendezett szoba.
33 éve járok oda.
Bácsik - gondolom magamban és elszörnyedek. Alig öregebbek nálam, őszek, elhasználtak .S főképp búsak! Lehetnek is, egyetlen fiatal sincs köztük. Később elmesélik: S Angliába ment ,T. Norvégiába megy, most készítik fel a napos Barcelonában.
Micsoda hülyeség , hogy fog egy kiló kenyeret kérni a boltban?. Ja, északon rossz a kenyér villan át rajtam. Azután megértem: az uniós Barcelonában minden fele annyiba kerül, mint Oslóban.
P. túl van a 65. életévén,-mégis ő néz ki a legfiatalabbnak.
Egy fiatal sincs köztük.S ha lenne is, a professzorok őt is megaláznák.
Kórházamban én vagyok a rangidős, a legöregebb nö a csapatban.Jesszus.......
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kokomalista.blog.hu/api/trackback/id/tr341276466
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.