A némettel az ebédnél  beszélgetek a pályán, alapos, megfontolt, kicsit sótlan, asztalos a szakmája.

A lengyeleket dicséri: a lengyel asztalosok felzárkóztak a német színvonalhoz, és remekül , megbízhatóan dolgoznak, milliméter pontosan. Bár a magyarokról beszélnének így, pár évvel az uniós csatlakozás után.

Kevesen vagyunk gondolom én, de ez se igaz. Hülyeségeken gondolkozunk és lemaradtunk a világtól. Még mindig a régi dicsőségből, a vidám barakkból , ami az elszegényedés miatt már nem is olyan vidám és a volt Nobel-díjasokból – magyar földön egy se kapott -próbálunk tökét kovácsolni.

100 éves lemaradásunkat az elmúlt száz évvel szeretnénk kipótolni., pedig csak a cipőnket tömhetjük ki vele, mint egy jó sámfával, amire új cipőt vagy új ruhát megfelelő új dizájnnal lehetne húzni

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.