Este cseng a telefon, öreg kolléganöm hív. Azt mondja: utálok repülni, menj el helyettem Kelet-Berlinbe egy WHO konferenciára.Vajon, ha Nyugat Berlinben lett volna ,elment volna-e? Tél volt ,zord ,nyirkos, esös és a Mikulás estét is ki kellett hagynom a gyerekekkel.
Haboztam, már háromszor voltam Kelet -Berlinben,mindig valami afférom támadt a
kelet német hatóságokkal.
Először 17 évesen a Karl Marx Allén, abban a Svédországból kapott piros bermuda nadrágban.Akkor nem így hívták , igen,csak térdnadrágnak.
Azután 25 évesen a Check Charlie Pointen nem engedtek át. Küldözgettek,a kelet- berlini rendörségre a magyar követség ajánló levelével.Eredménye hogy 120km/h sebességgel kontráztunk a Brandenburgi kapu előtt .Csodáltam is ,hogy csak bámultak és nem lőttek.Igaz magyar rendszámú 600-s Polski Fiatban ültünk.
Azután 30 évesen,békülésképp,szintén egy  kis Polskival.Ültünk a Mátyás pincében és mig kimentem, férjemet megkérdezte a kollégája,hogy a szeretője vagyok-e.De kétszer nem lehetett a valutás diplomata boltba elmenni, mert az már gyanús volt.Farizeusok.
A gyerekeknek vásárolt cipőket szocialista barátságból elvették.Farkaskutyával és nagy papirzacskóval jöttek beszedni, otthon a cukrot szállították ilyenben.Mikor Pestre értünk megtaláltunk egy gyönyörű kis pirosat,gyerek lábra,ez volt az igazi boldogság!

Mindez átfutott rajtam mielőtt igent mondtam.Elmenjek-e ? De kíváncsi is voltam.Már körvonalazódott a rendszer bukása .Az idő is olyan havazás és karácsony előtti csendet jelzett.A cipőkre gondoltam, amit elvettek, csodás kis gyerekcipök, hét kisgyerek várta Pesten,majd most csak azért is , bepótolom.Természetesen vásárlása nem adtak módot és a megmaradt márkákat a valutaunió után, legalább két évvel, jó kis nyugativá varázsolták keleti barátaim.
Mikor leszállt Schönefelden a gép nem tudtam még, hogy Kelet-Berlin megszünik majd mind annyiunk számára létezni. Ez az utolsó utam.Sőt nem is kell sokat várni !

A szűk és barna folyosók igazi kelet-német hangulatot idéztek , és a műanyag padló ápoló kelet - német vegyszeres bűzét.A határör ablakánál csak lapjával lehetett átjutni ,egy sörhasu német biztos beszorult volna.
Tükrök alul felül.Tiszta panoptikum,mint a Vidám Parkban régen az Elvarázsolt kastély.Lent meg nézik a lányok bugyiját......Előtte már  kétszer is találkoztam a tükreikkel a svéd hajóba való beszálláskor és a kelet-nyugat német határon.A határ előtt automata sorozatlövö volt, hogy még véletlen se térj le az útról.
Jót röhögtem : micsoda hülyeség ,tiszta sötét van a helyiségben és a tükörben nézegetnek.Mit látnak?.De a mélyben háborogtam.
Kinn az esemény táblájával vártak,az osztrák kolléganö is egyszerre érkezett velem. Mire kiértünk a repülőtér épületéből még a nap is kisütött. Egy pillanatra a nagy forgatag  és a nap barátságosabbnak láttatta Berlint. Kettőnket egy keleti kis kék Barkas busszal az Alexra vittek,a torony aljába.A torony kihalt volt, renoválták.
Egy első emeleti szobában ,egy felvigyázó gyűjtötte a bőröndöket.A sógorok jelöltje hasonló korú volt.Már a Barkasban megbeszéltük, hogy megnézzük a Pergamon Múzeumot.Ezt  a svéd kolléganö is meghallotta,én meg, mint utáltan járatos kelet-berlini felcsaptam idegenvezetönek.S-Bahnnal mentünk, az állomáson, jó néhány kitört ablak volt. Háborús károk még !-gondoltam.
A pergamoni lopott oszlopsor mindig meghat. Ahogy az a szegény kirángatott egy darab kariatida is az Akropoliszról, amely  a British Múzeumban árválkodik. Bezzeg a többi! Athénban műanyaggal van bevonva, hogy ne ártson nekik a smog, a sós tengeri levegő meg a kedves turista keze.Vajon tudta-e ezt Schliemann?Meg a lopkodó angolok? Hogy egyszer majd igy vigyáznak rájuk,nehogy ellopják !
Mire a múzeumból visszaértünk,már megtelt a kihalt szoba.Egy csuklós Ikarusz busz ,a magyar csoda, várt ránk. Akkor még Ikarusz  is volt,mára elszállt Ikarusz és Széles Gábor  szárnyán! Mint a magyar termék, de kínai bérmunkát adunk! Ilyen olcsók lennénk?
A téli ,kora esti sötétségben elvitt valahova ez a kényelmetlen, fapados ,csuklós Ikarusz.Otthon egy kanyarban egyszer le is estem 6 hónapos terhesen az ülésről.
De hova? Ezt nem mondták meg !Dühitett! Kinéztem,láttam egy autópályán haladunk északnak, Rostock fele ,ekkor már nem bírtam tovább.Odamentem az egyik fiatal kelet-német kisérönöhöz,és megkérdeztem, annyit mondott a mecklenburgi tavakhoz.
Egy órás utazás után meg is érkeztünk. A tök sötétben , a recepció egy fényár volt a huszonötös körtéivel. Szobaelosztás, mint a szakszervezetben. Nem is sokat tévedtem, másnap elmondták, ez Blücher tábornok vadász kastélya volt ,amit szakszervezeti üdülövé silányitottak.Talán a napóleoni háborúk óta hozzá se nyúltak?
A purparlé a recepción a non plus ultra.
Kérem a repülöjegyét,mondják.Süketre kapcsolok. Mit gondolnak, talán itt szeretnék maradni, vagy nincs jegyem a visszaútra.
Minden rendben , nálam van a jegy ,felelem.
Azután útlevél ellenőrzés következik .Ma már negyedszerre. Most elvesszük ,majd az utolsó nap visszakapja. Ez már sok volt.
Ezt ugyan se, ez a magyar állam tulajdona válaszoltam, és kivettem a recepciós kezéből.Ha határozott vagy ,nem történik semmi,ez régi szabály volt az NDK-ban.
Indulhattam a szobámba,németes szervezettséggel szűk egy óra volt a vacsoráig.
Zuhany? A folyosón. WC? Szintén kinn, közös .Előre hallom már az észak európaiak lázadását. Így is volt,a fiatal holland kolléga reklamált.
Persze nem tudta még ,hogy telefon sincs.Ez csak vacsora után derült ki. Mikor is mindenki rohamozott, hogy hazaszóljon!A mobil telefonok érája előtt.,itt még kurblis telefon volt, mint egy katonai sátor táborban. Megint a határozottságomnak köszönhetően sikerült haza telefonálnom. Családunkban hallgatólagos megegyezés a napi telefon ,bárhol is légy a földtekén.
Walter ,a kelet- német főnök a vacsorán szép beszédet mondott a kelet-nyugati barátságról,igaz nem tudta még ,hogy 10 hónap és szétkalapálják a falat Berlinben.
Sok - sok sör,pálinka elfogyott. A vadász terem kandallója előtt már elkezdték a Deutschland ,Deutschland über allest, ahogy részeg kelet-németül illik.Walter, a Stasi természetesen később ezt mindenütt híresztelték róla a remek kollégák- legalább magának jelenthetett.
A terem gyönyörű volt, falépcsövel, kandallóval, mégis mennem kellett, a nótázás miatt.

Másnap megkezdődtek a szeánszok ,12-14-ig ebédszünet volt, de este hatig alaposan be voltunk fogva. A szüneteket kihasználva a kertben sétálgattam, rendszerint egyedül.Mikor is  egy nagyon csinos,csillogó szemű spanyol kolléga utánam jött.
Megkérdezte nem lesz-e bajom ,ha vele beszélgetetek.
Már a gondolatra is kuncognom kellett.Ki bánthatná , a férjem a két méteres atléta?
Miért - kérdeztem nevetve.
De elmagyarázta: Franco Spanyolországában nőtt fel, angol anya, spanyol apa gyermekeként.Soarez szocialistái közé tartozott és ellenük is dolgozott  Franco  besúgó rendszere.
Igy már más! mondtam neki.
Hát ezért ez a gyönyörű angol kiejtés egy apró termetű spanyol szájából. Később, 6 hónap múlva Pesten meglátogatott. Public Helth kongresszus volt, a lakásomba hivtam vacsorára.A berlini falra terelődött a szó.
Nemsokára ledől-állapitotta meg a társam,bölcs előrelátásával.
A spanyol kolléga csak nézett,nem létezik ilyen.
De ,de, már nem sokáíg áll- .mondta a férjem,akinek a szabadság teljes eltörlése volt a város közepére épitett eröditmény: a megfigyelő helyekkel, ahol is a katonák szem magasságában egy csík volt. Ha benéztél nem láttál mást csak egy szempárt .Nagyon drukkolt,hogy a Branderburgi Kapu alatt át lehessen menni.
A következő botrány nem sokáig váratott magára. Az előadásokat kellett volna lemásolni. Másológép?- kérdezték a nyugatiak.Az nem volt ott, röplap gyártás megelözése miatt.
Aznap este Walter személykocsin hozatott egyet a minisztériumból.Megnyugodtak a kedélyek.
Az utolsó nap programja egy kis kórház, egyben szürövizsgálati hely is ,egy szakrendelö és egy körzeti orvosi rendelő látogatása volt .
A kórházi programban egy elödást hallottunk a nögyógyászati szürésekröl,az Erich Honecker képével diszitett ebédlőben.
A kérdések az eredményekre vonatkoztak,a statisztikai mutatók rosszabbak ez európai átlagnál, össznépi szűrés ide ,szűrés oda .Majd felszolgálták a külföldiek tiszteletére az ebédet, a feljavított üzemi kosztot is.
A déli órákban a szakrendelöbe mentünk. A bejáratnál egy kétségbe esett anya állt lázas gyermekével. Természetes szünetel a rendelés ,a külföldiek látogatása miatt,jöjjön vissza
később.. Moraj a közönség-orvosok-soraiban. Érdekes módon csak a szovjetek nem voltak orvosok ,egy matematikus ,egy közgazdásznö és egy statisztikus volt a delegált.
A körzeti orvoshoz már az alkonyatban kerültünk.Remekül felszerelt kis rendelő, falun ,fizioterápiás készülékekkel és egy kis úszómedencével.Mindez a saját házában a doktornak!
Ez tényleg a csúcspont volt a hanyatló rendszerben.
Este a vacsorán Walter külön felkérésére a szép kazah kolléganö mondta a búcsúbeszédet
Másnap ,újra Ikarusz repit vissza még a keleti Berlinbe.Kora délutáni érkezés az akkor rekonstruált berlini Keleti pályaudvarra.Itt szétszéledtünk a pénteki csúcsforgalomban.
Irány Budapest ,illetve Schönefeld ,mondom a taxisnak ,aki lépésben araszol
- keressen valami másik utat , lekésem a gépem.
- Asszonyom a fal, a fal.
Na már megint!A fal miatt nincs egérút

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.