A táblákat feszítgetjük a kereszten.Az öreg elkorhadt ,újat csináltattunk, már karácsonyra.Mit csináltattunk, a kisebb lányom rendelte ,keményfából. Pár napot állt a fűtött pincében és leesett a vízszintes része, párszor megragasztgattuk, lefestettük.A régi már ki is fordult a sírból.
A nagyobb lányommal dolgozunk a temetőben, férjét otthon hagytuk, a gyereket leadtuk a dédszülőknek.
Persze a fogót is otthon hagytuk ,de a lányom leleményes, a beton alaptól a tetőfedésig, mindent megtanult az apjától. Apósom tábláját, a hagyományos régit már lefeszegettük, az újakat ki lehet csavarozni. A régi nagy középre kerül, ezzel nincs is baj ,de a többi? Gyorsan magamban elképzelem, alá vagy mellérendelés legyen, majd döntök is. Végtére egy jó család volt: apósom ,anyósom , és a férjem. Apósom az ötvenes évek közepén még a hosszabb dél-amerikai kiküldetést is visszautasította, mert nem vihette magával a családját. Minek is a család , Lénárd Sándor őserdejébe......
Így, horizontálisan kerülnek a táblák egymás mellé, a szemnek is jobb. Közben élcelődöm, anyósom 33 évvel többet élt a két férfinál.
Egyikünk se tudja, hogy a nő a férfi jobbján vagy balján legyen.
Na nem baj ,mindegy, rövid, de szép családi életet éltek .A miénk hál` istennek hosszabb volt, és a gyerekek is majdnem negyed századot töltöttek apjukkal - magyarázom a lányomnak.Az utolsó két csavar beletörik. Ahogy a férjem mondta: akkor lesz jó világ, ha szögnek feje és hegye lesz s ezt be lehet verni a falba..Na ez a csavarra is vonatkozik !
Végre sikerül!
-Nincs több táblának hely ,te nem halhatsz már meg - mondja a lányom.
S körülöttünk a sétálók megrökönyödnek ,mikor röhögésben törünk ki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.