A temetésre menve kicsit csaltam.Nem a Gellért téren át, hanem a Mártírok útján mentem. Majd az ORFI, Harcsa utca után benéztem a BRG-be- a fiúk hazája -,felnéztem az SLK részlegbe, ma  jellemzően OTP, az a bank , amely nem szorgalmazta a rendszer váltás utáni  innovációt.Így érkeztem az Óbudai temetőbe.

Előre bejárva az emlék helyeket, kicsit borzolva az érzelmeimet, hogy jobban el tudjam viselni a hamvak bemosását a Csatornázási Művek kanálisaiba. Ami- hmm aki- majd  a Dunán leúszik a Fekete - tengerbe. Török, román vagy orosz tenger mélye lesz-e, az örök nyugalom?  Közben a  boszporuszi sétára gondoltam,  G-vel kéz a kézben, militarista török földön , szöges drótok közt.Rossz érzés volt mind az akkori  és a mai is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.