A tökéletesség sosem vonzott. Azok az emberek akik maximalisták, éppen a lényeg mellett mennek el. Az ilyeneknek többnyire hatalmas a lexikális tudásuk, de a könyvekből érzemileg semmit nem nyernek. A túl szép, a túl okos, és főleg a túl kedves gyanús, nincs benne semmi emberi, semmi esendő, amitől szerethetővé válna. Csodálatos testükön gyönyörűen csillog a napfény, szellemes pengeváltásukkal nem lehet betelni, százhússzal hajtanak át az életen, de a mellettük elhaladó tájon nincs idejük elmélázni.Juhászok, akik önmagukat terelik egy életen át.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.