2011.10.08. 12:02
G. már beteg,
de sötétkék lódenjában még mindig jól fest, különlegesen elegáns. A rómain várakozunk A-ék háza előtt , vizitbe invitáltak, de még nincsenek itthon, késnek. Hideg, szeles április van, a nap melenget már egy kicsit.
- Gyere csókolózzunk-mondom G.-nek, G . vonakodik, szemérmes .
- Ne izélj, ki ismer itt bennünket - fűzöm hozzá, biztatásul,
még össze vagyunk bújva ,mikor egy kutyás férfi ráköszön: szia Gabikám!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.