levelek ajánlóját újból olvasom: feleségem diplomájának, lányom státuszának, unokáimnak: léhütők, nincs is diplomájuk, s nagyapám halálának 96. évfordulójára.
Egy hónappal karácsony előtt, a lány(om)  most vesztette el 3 évi küzdelem után,azt ,akit a legjobban szeretett, a férjét.Erről nincs szó, nem is volt soha!
Ízléstelen ajánló a halálon,s  annak  fájdalmán, akit egy apának- az ajánlónak- a legjobban kellene szeretnie.
Két évvel a halál után az ajánló sem tud megbirkózni az egyedülléttel; összevissza kapkod .Ez a legnagyobb büntetés : szeretet hiányosan élni,majdnem 40 évet, mert az első tíz talán funkcionált .S természetesen férfi módra, most kultuszt kovácsolni  belöle, mert nem maradt más hátra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.