2012.02.25. 23:15
elmesélhetem
harminc év távlatából, hisz nem élnek, egyikük se érte meg a hatvanat.
Felhívtam a" piciáterem" K-t. :
telefonon beszélünk, s már nem tudom pontosan mit adtam elő K. biztos emlékezni fog !
- Nem tudok enni,inni , aludni ,lehet ,hogy megőrültem- próbálom visszapörgetni.
-Dehogy is! Csak egyszerűen szerelmes vagy, teljesen normális -replikázik K. a telefonban
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.