A  temetésen Kati a fülembe súgja, apámnak anyád volt a legkedvesebb testvére.
Kislány korom óta tudom , anyámnak is. Vica versa- mondom Katinak.
Azután tovább folytatódik: Kati elmondja, az apja néha Klárinak nevezi.
Ò jaj! Gyere Zsiga!
Gabi bácsi gyönyörű férfi volt.Kislány koromban a plafonig dobált.Néha  összeszedte a gyerekeket, kirándulni vitte.Imádott játszani, velünk is, s a sakk nagymestere lett, ma is sakkozik.
A hároméves Katit elvitte magával, s belefeledkezett a téren a  sakkba s Kati elveszett.

Megöregedett,  fogatlan- sicc-, lefogyott, de ahogy a kezére pillantok, a nagypapa gracilis,hosszú ujjait látom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.