Első nap, mikor bepöfékeltem a kétütemű ,ma kincset érő Trabantomon, s H. vizitjén résztvettem,rögtön csomagolni akartam.Indulás haza!

Egy szót sem értettem H. a felső- ausztriai, dialektusából.Érdekes módon évek alatt ő lett az ,akivel egy villanásból is megértjük egymást.
A magyar óráimon ő is megtanulta a lehetetlent: a  tárgyas s tárgyatlan ragozást

magyarul.

Cserébe permanensen javitotta a németem, sőt még ma is teszi !Egy diplomásnak( akademiker így mondja a német) tudnia kell a fordulatokat , a nyelvi gazdagságot.
A viziteken még angol kiejtéssel is  mértünk vérnyomást  a künsztlerenek.
 
 
A nővérekkel (schwesterschaft) azonnal  jó kapcsolatom  lett, hisz én voltam a belosztályon  az egyetlen orvosnő, addig férfi szakma volt.

20 év alatt soha egy nézeteltérés, egy hangos szó nem volt, pedig hány lélegeztetett , mérgezett, alkoholista,  volt.S  több komoly esettel csatáztunk éjszakánként.