Kis patinás patikában évek óta törzsvevö vagyok.A középkorú hölgyek, türelmesek , kedvesek ,s legfőképp kompetensek, jó szakmai kapcsolatban vagyunk.
Ma a hölgyek egyike szemet szúr: nagyon  lefogyott.Nem volt kövér korábban se , s arcához jól is áll a fogyás, tapintatlanul meg is jegyzem ,ő pedig elsírja magát.
Férje -55, midlife crisis- külön költözött,s egy fiatal nővel él együtt, a nyaralóban. Onnan jár be dolgozni Budapestre. A férj természetesen mindent tagad, biztos alkotói szabadságon van.

Ömlik belőle a keserűség , 30 évet éltek együtt, a férj túl van egy infarktuson és egy besugárzásos cikluson .Mindezt végigcsinálta vele, szereti s még bízik benne, a visszatérésben, s hogy nem múlt el nyomtalanul a 30 év.
Egy órával később a fodrásznál ugyanez a  mese, az egyik kuncsaft , negyvenes, meséli,

itt is a tagadás:á dehogy. Rémes kutatások, megfigyelések, lesben állás.

Hogy miből maradtam ki!

Mindketten  várjak  vissza a férjüket.

 

ÈN IS